Christopher Dante

Név: Christopher Dante
Valódi név:Antony "Tony" Redgrave
Kaszt:Vámpír
Rang:Normál
Szül. idő:1345.01.17
Szül. hely:Glasgow
Kor:667 éves
Nem:Férfi

Kinézet: 175 cm magas, haja fehér színű közepesen hosszú, egyenes, szeme kék. Fekete bőrnadrágot, fekete pulóvert visel. Továbbá fekete acél betétes bakancs és egy bokáig érő vörös
bőrkabát, és egy pár fekete kesztyű alkotja ruhatárát.

Jelleme: Alapvetően nyugodt természetű, kicsit lusta, ám ha harcról van szó, gondolkodás nélkül ugrik neki ellenfelének. Emiatt számtalanszor került szorult helyzetbe.

Fegyvere: Rebellion: Egy claymoreról mintázott kard ezüst és acél ötvözetű szentelt pengével, és acél markolattal.

Előtörténet:

1357 tele:

A 12 éves Antony egy temetésen vesz részt: az édesanyja, Eva temetésén. Egy betegség vitte el a 36 éves nőt. Az akkori orvostudomány képtelen volt meggyógyítani. A szörnyű esemény alig fél évvel az után történt, hogy a fiú édesapja, John egy háborúban életét vesztette. Látszólag a sors a gyermek ellen játszott. Ő viszont nehezen fogta fel mi is történt a szüleivel, ráadásul egyetlen élő ként a családjából ő örökölt meg mindent. Túl sok esemény, túl rövid idő alatt.


Alig pár évvel később már apja nyomdokait követve: beállt a hadseregbe, számos csata megvívása után a lovagi rangot is kiérdemelte. A család minden férfi tagja szolgált a seregben, és nagyon sokan érték el a lovagi címet. Tehetséges volt a kardforgatásban, mondhatni örökölte apja képességeit.

1367 nyara:

A kisfiú férfivá érett, és ezzel újabb felelősség hárult rá: az akkori törvényeknek megfelelően a lovagoknak meg kellett nősülniük, hogy vérvonalaik ki ne halljanak. Szigorú szabályok kötötték ki a leendőbeli személyét. Nemesi származásúnak kellett lennie, és egy sor tulajdonságnak meg kellett felelnie.
Ennek a törvénynek köszönhetően számos ajánlatot kapott, ám ő mindet visszautasította. Gyűlölte az érdekházasság gondolatát is, viszont kezdett kifutni az időből. Alig egy évet kapott rá, hogy meglelje az alkalmas személyt. Amennyiben ez nem sikerül búcsút inthet vagyonának, és rangjának. Nagyobb megaláztatás nem is érhet egy lovagot.

Egy kései órán aztán látogatója akadt. A hölgy Lady Liliethként mutatkozott be, mint a Willford család lánya. Egy tea mellett beszélgetésbe elegyedtek. Aztán Antony szédülni kezdett, látása elhomályosodott, majd elájult. Mire újra észhez tért, már érezte a hatalmas szemfogak okozta fájdalmat, ahogy azok nyakába mélyedtek. Lilieth fogai voltak azok, mivel ő nem volt más, mint egy vámpír.
Képtelen volt bármit is tenni, teste nem engedelmeskedett. Lassan érezte, ahogy minden ereje elszáll. Úgy érezte ez itt a vég. Ekkor a nő abba hagyta Antony vérének ivását, és halkan a fülébe suttogta:
„Ne aggódj, nem öllek meg. Elvégre abban mi lenne szórakoztató. Sokkalta jobb ötletem van. Hozzám hasonlóvá teszlek. Hatalmat adok neked, és az örökkévalóságot.”
Majd saját csuklójába harapott, és a férfi szájára helyezte azt.
„Idd, ha élni akarsz, idd!” -hangzottak el szavai. Tonynak Nem volt sok választása tette, amit tennie kellett, hogy életben maradjon. Ezután elájult.

Másnap este tért magához. Végigaludt egy teljes napot. Az egész rémálomnak tűnt, de a sebek a nyakán azt bizonyították, hogy nagyon is valóságos volt az egész. A család tulajdonában számos könyv volt. Köztük akadt jó pár olyan is, amely mitikus lényekről szólt: vérfarkasok, boszorkányok és egyebek között vámpírok. Az ezüst étkészlet érintése okozta égési sérülés volt a legárulkodóbb nyom: mivel a könyvekben leírtak szerint a vámpírok elleni egyik hatásos anyag az ezüst. A napfénnyel már nem is mert kísérletezni, mellesleg még ha akart volna se lett volna rá képes hiszen a nappalokat átaludta.


Néhányan a személyzetből áldozatává váltak, hisz képtelen volt féken tartani vérszomját. Azonban gondoskodott róla, hogy ne derüljön fény az esetekre. Ám a dolgok néhány év elteltével megváltoztak. Mivel rajta az idő vas foga nyomot sem hagyott, rá kellett jönnie, hogy nem folytathatja megszokott életét. Éppen ezért elhatározta, hogy kerüljön bármennyi időbe megkeresi teremtőjét és választ kap minden kérdésére. Egy éjszaka fogta a dédapja által rá hagyott kardot, Rebelliont majd miután felgyújtotta a családi kastélyt és maga mögött hagyta múltját.

Napjainkban:

Évszázadok teltek el, miközben Lilieth után kutatott. Számos vámpírt ölt meg miután már nem voltak hasznára az információszerzésben. Igen, gyűlölte önmagát, és az összes hozzá hasonló teremtményt. De nem volt képes saját élete feladására. Végül is még azt sem tudta miért vált belőle az ami. Túl sok kérdésre nem tudta még a választ.

Végül itt kötött ki, egy cellában. Miután ahhoz a társasághoz keveredett, akik minden természetfeletti fenyegetést megsemmisítenek, az ország érdekeiért. Ha valakik, talán ők tudhatnak valamit az általa keresett vámpírról. Elmesélte a történetét a vezérüknek, aki ezután bezáratta őt ide ebbe a helységbe, míg meg nem bizonyosodnak róla, hogy igazat mondott. Az ajtót két őr védte, akik jártasak a vámpírok megölésében. Ettől függetlenül játszi könnyedséggel szabadulhatott volna ki fogságából, de nem állt szándékában. Önszántából jött segítséget kérni tőlük, ezért türelmesen várt. Elvégre az idő számára semmit sem jelentett.

Igen az bizony elgépelés volt. De már ki lett javítva.